Vasember 3. kritika2013.04.28. 15:29, Zsuzsi
Hú, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Aki figyelte a chatet, és a Facebook oldalt, tudhatta, hogy tegnap 17:00-kor megnéztem a Vasember 3-at 3D-ben. Nos, egyszerűen tényleg nem tudom hogyan jellemezni. Fergeteges, fantasztikus, lélegzetelállító, vicces, akciódús és érzelmes. Talán ezek azok a szavak, amik a leginkább jellemzik. A sztorit mindenki ismeri, nem ecsetelem. Robert Downey Jr. (Tony Stark/Vasember) hatalmasat alakított. Szerintem messze túltett azon, amit a Vasember első két részében és a Bosszúállókban nyújtott. Gwyneth Paltrow (Pepper Potts) és Don Cheadle (James Rhodes/Hazafi) nagyobb teret kap, amit már régen vártam. Ben Kingsley (Mandarin) egyszerűen eszelős volt. Már olvastam, hogy sokat improvizált a forgatás során, de nem tudtam elhinni, hogy ennyire jó lesz. Guy Pearce (Aldrich Killian) nagyszerűen kiépítette karakterét. Rebecca Hall-ból (Maya Hansen) viszont kicsit többet kellet volna mutatni, és az ő sztorijának a vége hát hogy is mondjam, ötlethiányos. Persze nagy fordulat volt, de én átgondoltam volna. Ha már fordulatok, akkor annyit hagy mondjak róluk, hogy fergetegesek. A legnagyobb Mandarinnal kapcsolatos, amit tényleg nem gondoltam volna. Killian észjárása elképesztő. A végső nagy csatajelenet közben csak bámultam a vásznat, mint egy megszállott. Majdnem leesett az állam. Amiket Tony művelt, csak még jobban csodálni tudtam, mint azelőtt, és sokkal szerethetőbb lett a karaktere, főleg miután végetért a harc. Kétszer majdnem el is bőgtem magam. A vizuális effektek méltó utódai a Bosszúállóknak. Poénokból rengeteg ütős van, és nagyszerűen beleillettek az amúgy kicsit borús hangulatú filmbe. A stáblista utáni jelenetre kb. 6-an maradtunk bent. Aki hamarosan megy a moziba, nehogy kisétáljon, mert egyszer nagyon vicces, másodszor pedig a jelenet után van egy meglepetés hír.
Ha a "Bővebben"-re kattintasz, leírom SPOILERES véleményem!
A fent említetteket nem mondom el mégegyszer, felesleges lenne. A Maya Hansen-es sztori végéről csak annyit, hogy kicsit gyorsan jött a vége. Mármint oké, hogy Killian lelőtte, meg minden, de én nem így képzeltem volna el az esetleges halálát. Imádtam viszont, hogy a történet előzménye messze visszanyúlik az első rész elé, és hogy Tony maga kezdi el mondani az eseményeket egy-két bölcsességgel. A végső nagy jelenet során Pepper-en nagyon néztem. Durva volt, ahogy kinyírta a páncélt. De amin mégnagyobbat néztem az az, hogy Tony felrobbantotta az összeset kizárólag Potts kedvéért. Bár nem is az a jó szó rá, hogy nagyot néztem, hanem inkább elámúltam és olvadoztam. Tényleg nem gondoltam volna, hogy Tony ekkora személyiség-átváltozáson megy keresztül. Tudtam, hogy sokkot kapott, tudtam, hogy meg fog változni, tudtam, hogy kedvesebb lesz, de hogy ennyire. Visszatérve a harcra, miután Tony felrobbantotta Killian-t a 42-es páncélban (amit nagyon sajnáltam), tisztára az volt bennem, hogy vége. De nem. Újabb csavar: Killian ezt is túléli. Elképesztő. Persze voltak olyan részek is a filmben, ahol kicsit értelmetlenek voltak a dolgok. Vegyük például, hogy a harc során Tony bármelyik páncélt magához tudta hívni, viszont amikor elindul, hogy megmentse Peppert, csak a saját erejére hagyatkozik. De komolyan, nem lett volna logikus, hogy szól Jarvis-nak, aki odaküld egy páncélt, amivel el tud repülni érte? Erre mi történik? Ígérgeti Peppernek, hogy elkapja, mikor nincs rá esély, majd hagyja leesni. Ettől eltekintve ez volt az egyik rész, amin majdnem sírtam. Persze bennem volt, hogy tuti túléli, hiszen happy end-nek kell a végének lennie, de akkor is megérintett. A stáblista utáni jeleneten nagyot röhögtem. Jó volt újra együtt látni Downey-t és Ruffalo-t. Fantasztikus páros. És amit a jelenet után bemondtak... Komolyan, mindenki hülyének nézett, de elkezdtem egyhelyben ugrálni, és visítani. De hogy ez a hír mi volt, azért azt nem mondom el. Aki tudja, az tudja, aki nem, az nem. Azért annyit elmondanék, hogy érdemes kivárni, mert erről még csak azokban az országokban tudnak, ahol már megjelent a film, ergo a fél világ még mindig találgat arról a bizonyos dologról, köztük egész Amerika is.
|
Brielle, én is imádtam ezeket a beszólásokat :) Azon röhögtem nagyon, amikor odaszól az egyik pasinak: "Hé, Steven Segal!". :DDD Komolyan, amit Rhodeyval összebarmoltak, az nagyon komoly volt. Sírtam a röhögéstől :) A stáblista utáni jelenet utáni bejelentés meg leírhatatlan. :)
Egyébként erről a repeszes dologról annyit, hogy engebb inkább az lepett meg, hogy nem hamarább tette meg. Mert tényleg értelmetlen volt, főleg, hogy külön reaktorok voltak a páncélokban.
De amit a végén a páncélokkal művelt Pepper kedvéért. Úúú, csodálatos volt. Nekem is ilyen pasi kell! :P