Nem spoileres!

„Iron Man lives again!”, avagy a Vasember visszatért! Az előbbi idézet a Black Sabbath együttes 1970-es Paranoid című albumából kölcsönözve, az „Iron Man” nótájuknak utolsó sora, amely remekül felszínre hozza azokat az érzéseket, amiket Shane Black filmjének megtekintése után érezhet a halandó. Hisz nem semmi látvánnyal cirógatják érzékszerveinket. Mindehhez társul némi humor, csipetnyi fordulat és igen, az a darkosra vett történet, amivel az előzetesekkel szépen megvezették a jámbor nézőt. Könnyen az év filmje is lehetne, de vaktölténnyel pufogtat. Sajnálatos módon, a Mandarin megátalkodott gonoszságáról pár mondattal riogatni ezúttal nem volna okos cselekedet, legalább két okból kifolyólag. Egyrészt, spoiler szagú lenne az írás. Másrészt, a filmet megelőző reklámhadjárat is a fickóra volt kihegyezve, s nézve a cuccot, a nézői megvilágosulás legalább fél perc izzadt túlórát okozhat zsenge agytekervényeinknek. Ezért kussolok is a sztorival. Elégedjünk meg annyival, hogy Ben Kingsley pazarul játssza szerepét! Karaktere első blikkre Fidel Castro ábrázatába bújtatott Oszama bin Laden ötvözet, akiből olyan mérhetetlen gonoszság árad, hogy még a szék is remegett félelmében a fenekem alatt. Szóval, felkészülhetünk arra, szuperhős témában a legutálatosabb gonoszok egyikével gyűlik meg a baja Vasember barátunknak. A fentebb emlegetett sötétebb irányzat beépítésével igyekeztek komolyabban fűszerezni a filmet, megúszandó a savazást, s érezve, hogy a Robert Downey Jr. által kiválóan prezentált különc milliárdos jópofizása és humorzsák karaktere már nem lehet elég csáberő. Ezért drámáznak egy sort. De nem kell parázni! Leginkább az állejtős akciójelenetekben élik ki magukat. Durran, robban és pusztul minden. Szomorkodhatunk, amikor püföli dobhártyánkat a pityergésre késztető zene, röviden, együtt az összes összetevő, ami kiemelné az átlagból. Na, puff! Ismét a feltételes mód. S kérem az olvasót, ne értsen félre! Mivel e sorok írója is jól elvolt ezzel a két órával. Röhögtem, tátogtam és pislogtam, beszippantott, bírtam a produkciót. Néhány órával a filmélményt követően, azonban mocorogni kezdett bennem a kisördög: valamiféle hiányérzetem támadt. Tény, a színészek kiválóak. Talán már unalmas is lehet a főszereplő végletekig csiszolt, lezser playboy stílusa és Gwyneth Paltrow-val történő végtelen évődése, ebben a témában pluszt már nem kapunk, úgy érzem. Viszont előfordulnak Tony Stark eddigi életében ismeretlennek számító elemek, mint például a jellemfejlődés. Ne tessék megijedni, nem fog RDJ kezében koponyával az élet habos problémáin töprengeni, de elővarázsolnak némi lelkiismeret-furdalást, törődést, meg ilyen apróságokat. Mondhatni, kapjuk az amerikai szájízű nevelést. Szerencsénkre, igyekeztek levenni válláról a terhet, jelen esetben nem egyedül cipeli hátán a filmet, pompás társakat kapott segítségül. A legjobb jelenetekben Don Cheadlevel marháskodik. Bődület, mit össze nem barmolnak akciózgatás közben! Nem muzsikál rosszul Guy Pearce sem. Többet meg nem írhatok róla. Kulcsfigura a gazság terén, tudjuk le ennyivel. A gyerekvonaltól már kevésbé dobtam hátast. Amikor előjönnek ilyesmikkel, mindig érzem az alkotói vergődést. Persze, a Vasember népes közönség kedvence, mondhatjuk úgy is, megerősítették a bázisukat. A gyerkőcök meg fogékonyak: hálás tapssal jutalmazzák, ahogy kedvenc Bádogemberük egy sor Vasember páncélt úgy irányít elméjével, hogy még Uri Geller is beiratkozna hozzá tanfolyamra. Úgy veri le a gyakorlatilag elpusztíthatatlan szuperzsoldosokat, mint szódás a lovát. Mielőtt ez megtörténne, azonban történik egy s más. Főhősünk megsérül, menekül, belebotlik a kisfiúba, valamint, érkeznek menetrendszerűen a tüzet okádó szemétládák megdádázni. De no problemo: bütyköl, fabrikál és alakít. A szuperhős „Meggájver”. Azt nem vágom, hogy a végső jelenetnél miért nem csaptak a rendező kezére. A látvány tényleg embertelen, de pár perc múltán unalmassá válik. Érdekes kettősség elismerem: az ember ájultra bámulja magát, viszont várja, hogy végre történjen más is. Valami szokatlan, újszerű. Mellesleg Vasemberek röpködnek és potyognak az égből. Tán eső lesz? A pirotechnikusok tüzet pisálnak: robbanások hegyén-hátán. Sajnos itt bújik elő legjobban Shane Black bizonytalansága. Inkább a látványspecialistákra bízta megát, mintsem saját találékonyságára. Hiba. Jutalma: ásítás. Vasember 3 értékelés: Tulajdonképpen semmi bajunk nem lehet a filmmel. Én azonban magasabbra helyeztem a lécet, többet vártam, ezért részemről az óvatos hiszti. Csüggedni azért nem kell, kategóriájában így is kimagaslónak mondható. Remek színészek, vizuális orgia, mondhatni, tökéletes popcorn csemege. A negatív oldalon meg kell említeni a forgatókönyv hiányosságait, a rendezői rutintalanságot és bizony, a túlzott sablonosságot. A második résznél simán jobb, az elsőnél? Hát… Nem hinném. Figyelem! A végefőcímet tessék kibírni!